Kinek melyiket ajánlom
Ha még sosem próbáltál rakétát pályára állítani, a Spaceflight Simulatorral kezdj. A kétdimenziós nézetben minden hiba azonnal érthető: látszik, hogy a rakéta megdőlt, hogy túl korán fogyott el a tartály, vagy hogy hiányzott az oldalirányú sebesség. Egy holdra szálláshoz nem kell mérnöki előtudás, csak kitartás, és az eredmény ennél a játéknál a legkönnyebben elérhető és a legemlékezetesebb.
A Juno: New Origins annak való, akit már az érdekel, miért működik egy hajtómű úgy, ahogy. A hangolható paraméterek, a programozható blokkok és a karriermód hosszú hetekre elegendő tennivalót adnak, és a rakéták mellett repülőgépekkel, felszíni járművekkel is kísérletezhetsz. Telefonon viszont zsúfolt, ezért ha csak mobilod van, és rövidebb alkalmakra keresel játékot, maradj a kétdimenziós társnál.
A két játék jól kiegészíti egymást. Aki a Spaceflight Simulatorban megszerette a pályamechanikát, a Junóban ugyanazt a tudást mélyítheti tovább; aki pedig a Junót túl soknak érzi, a kétdimenziós változatban tisztán gyakorolhatja az alapokat. A teljes értékelések a Spaceflight Simulator és a Juno: New Origins oldalán olvashatók.