Kolóniák · Függőleges városépítő
The Final Earth - City Builder
A The Final Earth egyetlen fejlesztő munkája, és ez a legjobb értelemben látszik rajta: pixeles, szerény külsejű, de tele ötlettel. A város felfelé nő, a lakók szimulált életet élnek, a Sandbox mód miatt pedig nagyon nehéz letenni.
Egy város, amely felfelé nő
A legtöbb városépítő a térképen terjeszkedik, a The Final Earth viszont egy apró égitesten kezdődik, ahol egyszerűen nincs hová szétterülni. Egy kutatóhajó legénységével érkezel, és az első farmok, lakások után kénytelen vagy felfelé építkezni: a lakótömbök egymásra kerülnek, a termelőegységek közéjük ékelődnek, a jobb oldali panel pedig folyamatosan mutatja az élelmiszer, a fa, a kő és a tudás készletét. Az eredmény egy különös, élő sziluett, amely minden városban más formát ölt.
Lakók, akiket követhetsz
A játék egyik legszebb ötlete, hogy a lakók nem puszta számok. Mindenki szimulált napot él, munkába jár, hazamegy, és bármelyiküket kiválaszthatod, hogy egy darabig kövesd. A fejlesztő maga is arra biztat, hogy keresd meg a legőrültebb ingázást vagy az éjszakánként csillagokat kémlelő lakót. Egy nagyobb város így olyan, mint egy hangyaboly üvegfalon át: le lehet ülni elé pusztán nézelődni is.
Iskola, kutatás, fesztivál
A menedzsment finoman adagolt. A munkaerőt épületekhez rendelheted, termelési grafikonok mutatják, hol akad el az ellátás, az iskola pedig a lakók képzésével javítja, mennyire hatékonyan dolgoznak később bizonyos munkakörökben. A kutatás fejlettebb technológiákat nyit meg, a leszállópályáktól a teleportokig, és ha a város kinőtte az égitestet, más világokra is átköltözhet egy része. Időnként fesztivált is szervezhetsz, amely átmeneti lendületet ad a városnak.
Három mód, háromféle hangulat
A forgatókönyvekben egy kis történet vezet végig, szórakoztató mellékszálakkal: előkerülnek hackerek, hippik és egy titkos társaság is. A Free Play szabadabb, a Sandbox pedig tiszta építőjáték, ahol a látvány és a kísérletezés számít. Fontos tulajdonság, hogy a játékban nem lehet kudarcot vallani, az aktív figyelem viszont mindig gyorsabb fejlődést hoz, így a nyomás hiánya nem jelent unalmat.
Zene és apró részletek
Ritkán írom le egy mobilos városépítőről, hogy a zenéje miatt is érdemes elindítani, de Stijn Cappetijn eredeti szerzeményei tényleg hozzátesznek az estékhez. Több mint ötven épülettípus közül válogathatsz, és a fejlesztő a leírás szerint még mindig dolgozik a játékon, ami egy egyszemélyes projektnél megnyugtató jel. Az apróságok is gondosak: a lakók között éjszaka csillagokat néző figura, a különös ingázási útvonalak és a titkos társaság utáni nyomozás mind olyan részletek, amelyek miatt egy már kész várost is jó újra megnyitni.
Ahol kevésnek bizonyul
A pixelgrafika telefonon apró, egy nagyobb városnál sokat kell nagyítani és görgetni, és ilyenkor az épületek pontos elhelyezése kissé nehézkes. A kezelőfelület funkcionális, de nem kényeztet. Ezek a hiányosságok azonban nem írják felül azt, hogy a kezdőknek szóló listámon is ez a játék áll az élen.
Összegzés pontokban
Ami tetszett
- Egyedi, függőleges városépítés egy apró égitesten
- Követhető, szimulált lakók
- Nyugodt tempó, a hibákért nem büntet
- Sandbox mód a szabad építkezéshez
- Saját zene, amely nem fárad el
Ami kevésbé
- Telefonon apró a pixelgrafika, sokat kell nagyítani
- Nagy városban nehézkes az épületek pontos elhelyezése
