TerraGenesis - Space Settlers

Öt mutató, amin minden múlik

A bolygóképernyő bal szélén öt sáv fut egymás alatt: hőmérséklet, légnyomás, oxigén, víz és biomassza. Mindegyiken van egy zöld tartomány, ahová az értéket el kell terelni, és ebben áll a játék lényege. Nem egyetlen gombot nyomkodsz, hanem létesítményeket építesz, amelyek lassan tolják el a számokat. A Mars kiinduló állapotát a játék „Start from barren” felirattal mutatja be, és ettől a ponttól kezdve minden apró elmozdulás megjelenik a gömbön.

A mutatók nem függetlenek egymástól. A biomassza csak akkor kap lendületet, ha a hőmérséklet és a víz már a lakható sáv közelében jár, ezért a sorrendet érdemes előre végiggondolni. Ez a tervezés adja a TerraGenesis ízét: reflex helyett egy jegyzetfüzetnyi türelem kell hozzá.

Az első fél óra csendes

Az indulás meglepően visszafogott. Kiválasztod a bolygót, felhúzod az első néhány létesítményt, majd rájössz, hogy a legtöbb változás nem most, hanem órák múlva történik. A játék ott folytatódik, ahol abbahagytad, így a természetes ritmus a napi néhány rövid benézés: megnézed, hol tartanak a sávok, építesz vagy fejlesztesz valamit, és leteszed a telefont. Aki egy ültő helyében akar végigérni egy bolygón, annak ez a tempó frusztráló lesz, mert a várakozás alatt egyszerűen nincs mit tenni.

Városok a vörös porban

A terraformálás mellett településeket is alapítasz a felszínen, és ezek adják a második réteget. A városok lakossága nő, új épületek válnak elérhetővé, a statisztikai összesítő oldalon pedig egy helyen látszik, hogyan áll a civilizáció és maga a bolygó. A leírás szerint a fejlesztők a NASA kutatásaiból merítettek. Ettől nem lesz tankönyv a játékból, de a mutatók logikája érezhetően valós folyamatokat követ, és ez több, mint egy színes kattintgatás. A városok és a légkör kapcsolata ráadásul kétirányú: minél lakhatóbb a bolygó, annál természetesebben terjeszkednek a települések, így a két réteg egymást erősíti.

Vörösből kékbe: a látvány

A grafika a bolygóra koncentrál, és ott nagyon erős. A három állapotot bemutató képeken jól követhető az ív: a kopár gömbön először fehér felhőminták és halvány zöld foltok jelennek meg, végül kék óceánok és zöld kontinensek borítják a felszínt. Ez az átalakulás a játék igazi hajtóereje, mert minden új zöld folt kézzelfogható visszajelzés arról, hogy a tervezés működött. A menük ezzel szemben egyszerűek, inkább táblázatosak, mint látványosak.

Kinek lesz sok az ismétlés

A második-harmadik bolygónál kiderül, hogy az alapképlet nem sokat változik: más kiinduló értékek, ugyanaz az öt sáv. Aki szereti az ilyen ismétlést, nyugodt, szinte meditatív körforgást kap. Aki minden fejezettől új ötletet vár, annak érdemesebb a TerraGenesis: Landfall felé nézni, amely ugyanabban a világban a telepesekhez viszi közelebb a kamerát. A menük sűrűk, kis kijelzőn néha keresgélni kell, melyik fülön bújik a szükséges létesítmény.